csehov elmehet a fenébe

egy hónap csend-élet után megint pécs, megint kavarodik, és nem kavarodik egyszerre. csinálok magamnak érzéseket, ugyanúgy mint tavaly, úgy látszik periodikusan élek, vagy csak télre mindig kell ilyen.

semmimás.

 noshát, ezen is túl. nem teljesen így képzeltem, de magára vet, aki többet vár. a gödörben csak az ihm-et hallgattam meg, nagyon kevés kedvem volt bármi máshoz, és így hogy végülis egyedül mentem, de mindenkivel voltam csak annyi lett az estéből, hogy körbe-körbe jártam, és mindig odaültem valakikhez. de a renko végre itthon van. nem volt jó este, viszont örültem a hazafelé útnak a panniéknak (meg a rekordmennyiségű három óra alatt 11 presszókávénak) hála csak úgy elröppent az egész... másnap megvártam mindenkit, hogy felpakoljanak hozzánk, átmentünk az ih-ba, anonymproject és subscribe is volt, és így, hogy a gödörben nem láttam őket, gondoltam majd most. fura nekem ez a nagy lóbálás, kicsit pozőr az egész, de zeneileg meg nagyon bejön, nem tudom összerakni a kettőt. az biztos, hogy szépek a chanez szerint szexi raszták, csak hát meglehetősen fura nekem ez így. a 30y nagyon jó tracklistet hozott, jó koncert volt, még mindig nem volt a legjobb kedvem, de ez is privát hülyeség. a bubeknek ez volt a századik koncertje, meghatódtunk meg minden, ahogy ott csücsült a színpadon a sötétvan alatt (amíg meg nem támadta szegényt a gróf balázs...) ez a nap is eltelt... a harmincadikáról csak a felejthető kusturicát és a kellemes tükezoot tudom mondani, az már nem is fesztivál volt, inkább after. 

azóta beteg vagyok, csak tea van, meg neocicc, pótolom a dexter negyedik évadját, ilyesmik. ja és igen. a szilveszter: épp alkalmas nap volt, hogy megtanuljam a thriller táncát youtuberól.

közben 10 éves lett a 30y, új a honlap, én meg elmesélem a kétezerkilencet a dorccal rajta. ennyi, netcelebek lettünk (:

 egy hét itthon. nyugalom, csend, béke. gondolom karácsonykor ilyet kell érezni. az első kettő még működik is, viszont kicsit feldúlt tatabánya. úgy sétáltam az utcákon, mint régen, zenét hallgattam, ugyanazon az útvonalon, a kedvenc padomon ültem a vasútállomáson, és minden csak úgy kongott az ürességtől. nyilván egyedül érzem magam itt, és ezért. mégis csodálatos felsőbbrendűségi tudattal tudok közlekedni...

bés vagyok. minden astól mentesen épp. talán ezért veszek el. hogy kell mindig valaki, aki erősebb? nem hittem volna, hogy ennyire gyenge tudok lenni. hogy csak azért éreztem eddig is magam szilárdnak, mert volt mellettem sok ember, aki szilárd. tatabánya csak a múltat jelenti már, rémisztő az egész, szellemek lakják. pécs csak az enyém. ha tényleg én vagyok a világ ura (tényleg.) akkor tatabánya az, ami a látóhatáron túl van, és az már nem az én birodalmam.

egyébként mától kezdődik a második barbifesztivál, ma ihm-30y-subscribe móka, holnap ugyanez az ihm helyett anonym projecttel, aztán tükezoo, meg szilveszter, meg vizsgák. igyekszem összeszedni a királyságom. psszt.

 tegnap tükezooztunk a zöld pincében ágikával pink meg fankikék forgatáson. amikor reggel felkeltünk és a pénteki mazsizásból ottragadt move your feetet meg gigi d'agostino-kat hallgattuk és vártuk a takarítónőt, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszú nap lesz. reggel gyors kávé, fornetti, buszra fel, nulla sminkben, csak hogy meglegyen a kontraszt hazafelé, amikor is eléggé hasonlítottunk inkább farsangi maszkokra, mint magunkra. a forgatás mókás volt, didergős volt, de azért nyilván megérte, nálam jobb frontembert még nem hordott a hátán a föld (á: "te vagy a frontember, azt mondom amit csinálsz!"). hazafelé a gyros-os fiúk nagyon bután néztek és (délután kettőkor) megkérdezték, hogy na mi van csajok, este buli lesz. hátpersze. egyébként az volt. illetve valami hasonló.

ugyanis hirtelen jött ötlettől vezérelve felpattantunk egy újvárosi buszra, és két óra múlva megérkeztünk oda, az északi sarkra. annyira nem olyan este, mint amilyenre számítottam, de "inkább mint a semmi"

aztán most már itthon tb-n, jó egy hétig, legközelebb majd a schwekiék koncertje 27-én,  gödör 28-án, meg pécsih 29-én, aztán colourcafé 30-án, aztán szilveszter valahol. ez eléggé olyan barbifesztivál szagú megint...

isten óvja a királynőt.

ha azt kéne mondanom nem vagyok csalódott, hazudnék. pedig nem így álltam hozzá a legtöbb dologhoz, és a végén mindig marad ez a fura keserédesség. meddig képes az ember áltatni önmagát? az leszek, aki soha nem akartam lenni?

újabb verset nem írok meg, három sor pörög a fejemben már több hete, de úgy néz ki több nem lesz belőle...

az elmúlt egy hét alatt nem néztem meg a brick-et, a blade runnert (ennek csak a felét nem) és a bakjwi-t.

nem tanultam.

nem olvastam.

nem jutottam el kilimanjaro darkjazz ensemble koncertre.

nem járok addiktológiára, mégis ott voltam.

nem találkoztam senkivel sem pesten.

ezzel szemben hajnali álomlopó lettem, megállás nélkül imogen heap-et hallgatok, a hétvégén talán sikerül nem itthon maradnom (csak hogy továbbra se legyek a pozitív tartományban), és ma is zöld meg hs7, hátha kisül belőle valami...

meg még ilyen is:

#update: persze nem mentem el hs7-re, mert hát minek menjen a barbi emberek közé, ugyan.

#update2: mégis lett több sor, hárommal több, és így már lezártnak tekintem. újabb remekmű. aha.

csak annyi, hogy

 (napról-napra illegalitásba kényszerítesz,

én pedig könnyedén plagizálom magam neked,

ahogy te mosolyt csalsz

a távolság meg közelebb lop.)

gyakorlatilag minden közegen át(-)tetszel.

1.

2. van egy nővérem.

3.

4. december negyedikén kilimanjaro darkjazz a toldiban!!! hűésví.

tudom, hogy nincs, nagyon sok dologhoz nincs, mégis döntéseket kell hoznom, igazságtalan helyzetben. attól még, hogy az orrom alá dörgölöd, nem lesz semmi sem más. ki kell egyenlítődnöm, ettől csak még nehezebben megy.

gyűlölhettek. feladtam a lojalitásom, már csak én vagyok. legalábbis most.

csupa hamisság mindenki, tele vagytok vele. miért kell eljátszani feleslegesen ugyanazokat a játékokat mindig? senki sem kivétel, nincsen különleges. szürke akarok lenni.

válts.

november tizennégy, szekszárd, negyvenzé. a medvék börtönben, a halak az ágyban.

(és már megint jön a fránya nosztalgia, de nem szabad, hogy hagyjam hatni. )

a másik, hogy van ez a játék, amnézia a címe, nagyon régi, nagyon csúnya, de iszonyatosan élvezem. emlékszem, hogy hetedikben a számítógépteremben mindig ezzel játszottam, persze elég hamar elakadtam, de már tudom, hogy a google a barátom, és segít a faq. szóval a mario ideje lejárt. most emlékezetkiesés van.

sumérkarácsony

beduin tükezoo muzsika, mikulások, karácsonyfa, égősor. szeretek játszani. kár, hogy egy évben csak kétszer van karácsony, és hogy kevesen játszanak velem (vagy épp nem a megfelelőek.) ó, és lehetséges, hogy klipszereplő leszek?

minden jó, hajó a vége

budapest, a38, eső, szél, a hajam még mindig göndör. berni villámlátogatás, esőben kávé, hajó, annaéva, nyomi, meg a többi ember. nagyon élveztem mindkettőt, az isten háta mögöttet talán egy kicsit jobban. hazafelé nem mókás kisruhában sétálni, de magamravetek. pécs vagy budapest, pécs vagy budapest, pécs vagy budapest? pécs.

történjen még. igénylem a benyomást.

plágiumnak érzem nagyon sok érzésem, mások érezték már előttem mindet. nincs jogom hozzájuk, ahogy senkinek se lenne. receptre kapott életek, kiváltom.

kurzív

szedett-vedett
jövet-menet
belebotlok.

nahát, hogy így itthon voltam egy hétig, ujjongva fogom végigülni a 4 órás vonatutat pécsig. meg szombat este quimby és egyéb kalandok. egyébként itthon azon kívül, hogy kiástunk pár virágot a földből síkvölgyön, meg rendbe szedtük a kertet, semmi se történt,  úgyhogy muszáj volt új filmekhez nyúlnom.

across the universe

tideland

twelve angry men

forrest gump

emellett persze voltam pesten is, egyrészt kabátvásár, másrészt annamóka. kicsit elszomorított, de semmi komoly. az msn része a hetemnek izgalmasabban telt. helyrebillenni látszik az önbizalmam, ez egész szuper, talán vége a szorongásos estéknek, mert már igazán untam. egy utolsó láblógatós nap még ma, aztán back to pécs.

most van itt a cinepécs filmfesztivál (régebben moveast) és volt egy rövidfilm verseny, amire neveztünk a petrával. 24 óra alatt kellett leforgatnunk egy max. 3 perces filmet, szombaton 10kor megkaptuk a témát és az 5 kötelező helyszínt hozzá. az egész nagyon mókás volt, iszonyatosan élveztem a tervezéstől kezdve a hogyan-szedjük-le-emberekről-a-ruháikat projektig, még a lépcsőházban is bekopogtunk egy nénihez, hogy van-e botja (a jelmezhez kellett). témának a cinepécs 2009-et adták meg, az öt kötelező helyszín a magasház, a tv torony, az uránia a dóm tér és egy előadás volt (a civil közösségek házában). az volt a koncepciónk, hogy két filmbuzi (egy lány és egy fiú) nézi otthon a kedvenc filmjét (ponyvaregény, mechanikus narancs) majd felöltöznek a kedvenc karakterüknek (mia wallace, alex) és elindulnak a városon át moziba. közben olyan dolgokat művelnek, amiket a karakterük is a filmben csinálhatna akár (drogoznak, tejet isznak, vandálkodnak, bemutatnak, felgyújtanak). a végén megérkeznek a mozihoz és együtt bemennek. ha majd feltöltődik youtube-ra, akkor felteszem ide is, nekem nagyon tetszik a végeredmény, és végül is ez az első filmünk. mondjuk a lúzerség itt is befigyelt, persze besötétedett, mire minden összejött, persze elkezdett esni az eső, az egyik szereplő helyett az utolsó percben kellett újat keresni, elaludtunk, kevesebb idő maradt vágni, blablabla....

leadtuk, a szervező hívott, hogy mindenképp menjünk az eredményhirdetésre, mert benne vagyunk a legjobb 4-5ben. majd kiugrik a szívem, pedig azt terveztem h a tegnapi nullalvás után, most lefekszem egy kicsit aludni. 7kor kezdődik az alagútnál, a legjobbat le is vetítik. nagyon izgimizgi.

update: harmadik hely víííííííííííííííííííííí :))))))))

update#2: itt. kult.fiction.

kult.fiction. from tothbarbi on Vimeo.

tudod, nem az a leggázabb, amikor vicceslúzer vagy, és legalább nevetnek rajtad a körülötted állók, mókás ez a lány.

táncolunk. táncolunk?

olyasmi szomorúság, mint télen volt. fél éve. több. de most még butaság is, mert mellette meg alapvető pozitívság, csak tudod, ez nem olyan (mint a frufrumosás...) elkezdtem írni az annáról, de tök méltatlan az egész, meg túlpörgöm. ha nem találkozol valakivel nagyon könnyen mitizálod. vagy ő tényleg mítosz? "elhibázott életem egy mcdonalds-ba igyekszik a körúton" - elég elcseszett. a hiába a hiányból vagy a hibából alakult ki?  vagy teljesen más etimológiája van? táncolunk. no de meddig? és igazából mit?

a zöldben azt hiszem már nem nagyon tudok jobban beégni, mint az elmúlt egy hónapban.

de legalább dextert nézek (hűűű), van petrám, van mazsim és van fanta bodza is. (ez olyan szép lánynév. bodza.)

+ eszek éjjel és pingvint. így ni:

effektív sok dolog történik effektív rövid idő alatt (soerii & poolek, zöldes esték, zagar, hs7) és mégse érzem azt, hogy változna valami. úgy néz ki, átkerültem egy újabb barázdába ugyanazon a lemezen, és így haladok egyre csak befelé. mindig adok esélyt, remélek, megnyílok, lelkesedem, és mindig elmúlik két pillanat alatt. illúziórombol minden egyes olyan este, amit így töltök. meguntam, elfáradtam bele. keressetek meg, akkor majd újra sercegek.

adj

király

katonát

nem

adok

akkor

szakítok

szakíts

ha

bírsz

be van dagadva a lábam, és nagyon csinos kis seb éktelenkedik rajta. de persze nem bánom, most olyan, mintha hős lennék, veszélyes ez a pécsi éjszaka. tegnap kiscsillag koncert volt a szent istván téren, vettem fel pár percnyi anyagot. mikor másodszorra is elindultunk utána zöldbe, egy pár betontömb jött szembe, muszáj volt tetrist játszani rajta. persze melléléptem, és leestem, így lett a seb. van egy menőbb változata is, miszerint harci kutyákat uszítottak rám, mert a hajamban levő masni gyűlöletkeltő szimbólum. ki tudja, mindenesetre fekete. a zöldből kidobtak minket, hazasétáltunk, dehát... ma meg valószínűleg elmegyünk győrbe mr2 turnézni. bár épp nem érzem az energiákat.

kevés olyan este van, mint a mai volt. feltűnően vidáman, remélve le, feltűnő közönnyel, szomorú csalódással, undorral fel. kicsit rosszat tesz sartre, de inkább a körülmények. és azt kell mondjam, nem szívesen néznék most szembe magammal.

olvastam a zöldben is, pedig körülöttem sokan, sokfélék, ilyen-olyan fonalakkal egymáshoz kötve (hozzám nem), nézhettem volna csupán ezt is. de boldog voltam. egészen a 214. oldalig. akkor állt oda a fotel mellé egy pár, a pasasnál póráz volt, kutyával a nyakán, a lányt csak egy szemüveg meg némi ruha hordta, meg hát a pasas, illetve ő csak akarta volna, a végeredményt nem tudom. csevegtek mindenféléről, én a sarokban, csak a seggüket láttam, és persze én akartam, hogy izoláljon valami, de ennyire fizikailag nagyon sértett. iszonyatosan szomorú helyzet volt, legszívesebben megöleltem volna magam, egy olyan nincs-semmi-baj-tudod-minden-jobb-lesz-egyszer mosollyal, dehát nem volt dráma, csak két segg. senkit nem érdekeltem, senki nem foglalkozott velem, senki nem látott. felesleges voltam. egy fiú odajött és rámordított, hogy minek olvasok, igyak inkább, az legalább látszik rajtam. volt, akit szemmel láthatóan vonzott ez a kurva intellektuális póz, és fel akart szedni (jajjszegény), meg volt, aki vigasztalni akart. volt, akit nekem kellett volna vigasztalnom. nem akartam semmi kötelességet, szerepet, helyzetet, csak olvasni. de nem lehetett, persze, a kutyás segg miatt.

mennyire gyűlöllek titeket.

"vajon hogyan lehetséges ez, hogy a világ létezik - és nem a semmi."

és akkor szép lassan minden reményem hazatántorgott, vbk-k és felesek után, homályosan. elindultam utánuk, de nem találtam meg egyiket se hazafelé, csak pár gimnazista lány verekedett a zsolnay szobornál. layne meg énekelte, hogy no excuses (a lányoknak, a részegeknek, az elkurvuló zenekarának meg nekem) és aztán levette a napszemüvegét.

hétvégére redőny lehúz.

volt sok minden, amikről inkább semmit, épp nem volt kedvem. rakparty 30y, jazzékiel gödör, dunaújváros csík zenekar. de nem fontos egyik sem. most végre pécsen vagyok már, tegnap bekezdtük a félévet a petivel: zöld és szenes. igaz, hogy fél nyolckor már a zöldben ültünk, de amikor 2.45-kor sétáltunk haza, akkor néztem egy nagyot, hogy ki lopta el az időt. a hétvégén elvileg pakolni segítünk, meccset nézünk, erik sumo-ra megyünk, megnézzük a becstelen brigantykat, eszünk gyrost, és szerzünk dobozformájú mcpoharat, mert az elengedhetetlen a boldogsághoz, ugyebár.

emellett audio élmény (wilco), és könnyes-szentimentális audiovizuál (once):

jó itt pécsen. nagyon. meleg van, alig hallok a vásárcsarnok zajától, vannak felhők, jövőhéten lesz sok tükezoo (meg goulasch exotica víí), itt a peti, hétfőn megjön agika is, a mizsimazsit ma összevadásszuk, a balázskával tegnap már villámtalálkoztunk. messze azoktól a zűrzavaroktól, amik tönkrecseszték ezt a nyarat. nyugalom, béke, kiegyensúlyozottság.

nagyon jót tett a barbinak, hogy kiment szigetre. nem csak a zenei élmények miatt, hanem amúgy is. jó volt a márkkal, nem is utáltuk egymást, olyan, mint régen, szupi. editors közben értünk ki, iszonyatosan tetszett, még ha nem is ian curtis a fiú, de megidézésben igen jók.

aztán találkoztunk itt is-ott is mindenfelé emberekkel, petruval, violával, cefivel, émivel, ákossal, dórival (a gyulával nem. ójajj.). berángattam a márkot klaxonsra, és nem tudom azért-e, mert amúgy is jól érezte már eléggé magát, vagy tényleg tetszett neki, de nem láttam rajta, hogy nagyon szenvedett tőle. az atlantis to interzone-nal kezdtek, az egyik kedvenc amúgy is, úgyhogy már vííí. aztán elszállt egy gitár, de pillanatok alatt kiküszöbölték a problémát. a magick közben jó egy percre megmerevedtek, lehet, hogy színpadias fogás, de bejött, nagyon felpörgött a közönség. a manic street preacherst nem vártuk meg, kalandoztunk helyette, vettem egy nirvana-s meg egy rhcp-s fülbevalót, igazán gyönyörűek, meg persze baromi menő.

aztán jött az ákos, és mondta kedvesen, hogy hozzá berakhatjuk a cuccainkat, úgyhogy bepakoltunk a sátrába, vettünk inni, és bevetettük magunkat előre placebora. nagyonkábé 5 sor volt előttünk, max. 7, mikor hogy. dehát víííííí, nagyon-nagyon. persze tömegfóbia befigyel, azért nem szeretem ha ennyi ember vesz ennyire körül, hozzádérnek, érzed a szagukat, meg a háegyenegy is para, najó igazából semmi hiszti, iszonyatjó volt az egész. stefan szerelem, még akkor is ha meleg a fiú (vagy épp azért?).  remélem a koncert előtt lopott képeink (liviust a márknak, kisstibit, frenket és nagydávidot nekem) még élnek valamennyire, bár a márknál felejtettem őket. az új dobos fiú meg húúú, igazán látványosan és mellette meg zseniálisan is dobol. na, úgyhogy szipi volt meg szupi. 

 átmentünk la fura dels baus-ra, nagyon sokan voltak, de épp elértük. látvány meg minden, de nagyon fáradt voltam már akkor, úgyhogy fűbe le, előttünk egy fiúnak épp sikerült egy lányt, még beszélgettünk ott kicsit, aztán haza nagy hévvel. lúzerkedés, blahán szőlő (160 forintot kellett fizetnem, adtam a bácsinak 500-at, visszakaptam 840-et. hahaha. mindenkinek későn volt...vagy túl korán...) elbusz a kelenföldig, itthon, alvás, még alvás.

 az azért fura, amikor már a nagyszínpad előtt szétdobált műanyag sörösdobozok helyére restaurant city-s szemeteket látok, és elképzelem ahogy felveszem őket, és azok pénzzé válnak....

szóval most minden oké, nem szenvedek, ami baj van, az nem érdekel, inkább olvasok meg alszom meg net meg tényleg csak a terelés. a feledés adta terelés. most kicsit beleolvadok, meg oldódok és akkor hátha kezdhetem az új évet tiszta lappal. már úgyis mindjárt órafelvétel, és akkor figyelni kell, meg feladat, és az leköt. ja, tegnap rájöttem, hogy tényleg jobb lenne, ha gépek lennénk. ez persze a cyborg vagyok, amúgy minden oké-nak is betudható, meg annak is, hogy mennyivel egyszerűbb lenne minden. és most utazom faremidoba.

bohóckodom itthon, ahelyett, hogy arra gondolnék, máshol, mások éppen mit csinálnak. féltékeny vagyok, gyenge vagyok, láthatatlan vagyok, második vagyok, és inkább csendben vagyok. attól, hogy mindenki azt mondja, ostobaságot érzel, attól még azt érzed. ahhoz, hogy ki tudjak ebből lépni, történnie kell, csak velem kell történnie.

tegnap láttam égni egy kukát, ha erősen hunyorítottam, égett a fa is mellette. csipkebokor-effekt, de nem látok bele semmit.

még egy, nosztalgikusan, ahogy pár huligán átszalad:

kedden kezdődött minden, hatkor keltem, mentünk anyával pestre epilepsziabácsihoz kontrollra. egész gyorsan (háromnegyed kilencre) végeztünk is, úgyhogy idejekorán felkeltettem annát, kalandoztunk a westendben, megnéztük másodjára a hp-t, nevettünk sokat a részeg harryn, utáltak az emberek. utána délutáni észosztás fórumon (-addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. - a korsónak nincs is lába. - te milyen ostoba vagy!) aztán a lány megmutatta a ponyvaregényt, ami egy hely budán, és iszonyatosan hangulatos. utána párperckrumpliztunk, majd találkoztunk a bolonddal, beültünk az instanba, és beszélgettünk sokat.

másnap 9.10kor indult a buszom pécsre, anna később jött és ic-vel, dunaújvárosban felszedtem a petit, nagy nehezen lejutottunk pécsre, már nagyon szenvedtem a végén. az aznapi quimby-t leszavaztuk, úgyhogy inkább beültünk a zöldbe. elég mókás volt, effektív nekünk nyitottak ki, mi voltunk az első vendégek... ez azért már elég gáz. közben láttuk a sasát kiintegetni egy elsuhanó autóból, pár perc múlva már hívta a petit, hogy akkor beül hozzánk egy sörre. na ebből az lett, hogy fél kettő felé sikerült hazaindulnunk. beszélgettem sokat a zsoltival, anna pedig hallgathatta, ahogy a sasa és a peti a vad fruttikról vitatkoznak. kevás embert ismerek, akinek ennyi türelme van, mint a sasának egyébként, az elmúlt időben nagyon megszerettem.

harmadik napon elmentünk kínaizni, láttuk a nórit meg a juccot az ablakból, összeszedtük a márkot a buszvégen, aztán épp akkorra ért be a leila és a nóri is, úgyhogy lassan teljes volt a létszám, még jött a bububaba, és akkor elindultunk. a vasútállomáson még megtaláltuk a virut, az alízt és a nórit is, teljes osztálykirándulás hangulatban, kisvasút érzettel döcögtünk ki villányba. a nagyharsányi szoborparkig sétálva majd stoppolva jutottunk el, közben persze heeeeeeeeeeeeeeeeeecttttttttttttttooooooooooooooooooor!! nagyon szép koncerthelyszín volt ez a szoborpark, este főleg, amikor mindenféle színnel világították meg a sziklákat. a koncert előtti beszélgetés elég gyatrára sikerült, akkor is felfogtuk volna, hogy nem tud sokat a zenekarról a kérdező, ha nem hangsúlyozza ki hatvanhatszor... a szentimentálé önmagában nagyon jó volt, felvettem az egészet, viszonylag jó a minősége is, ahhoz képest, hogy kézi kamera. hazafelé a zsolti vitt minket haza (annátnóritengem) a többiek maradtak, elvileg lajkó félixre, gyakorlatilag csak azért, hogy a kockában kössenek ki. mi még aznap is beültünk egy minimális időre zöldbe, de viszonylag gyorsan haza is indultunk. a peti útközben hívott, hogy merre vagyunk, mert ő itthon, és mi meg már mióta eljöttünk harsányból, és akkor most mivan. mondtuk neki hogy jöjjön a kebaposhoz, ettünk, majd haza. leila és nóri az 1-es busszal keveredtek haza, szegények, nagyon otthagyták őket a bubuék.

másnap jött a főbérlő, mentünk flekkenbe enni, kibuszoztunk nagyharsányba, átsétáltunk a derékig érő fűben valami mezőn, hogy ne kelljen fizetnünk a jegyért. anonym project nagyon nagyon jó volt, a 30y-t kevésbé éreztem most. aztán amikor a zoli bemondta, hogy elhunyt cseh tamás, és a tüzet raktam után mégis visszajöttek, eljátszani a szenest, akkor nekem is eltört a mécses. nagyon sokfélét éreztem aznap, úgyhogy haza is mentem rögtön koncert után nóriékkal busszal. 

másnap mindenki eltünedezett fokozatosan, még reggel kivittem a bubcit uránba, ő ment a kisbusszal miskolcra. a beával jöttem hazafelé, jó volt látni picit, pécsi a barátja, nála volt lent. most csak fekszem, és netezek, másra nem vagyok képes. ja, meghozta a postás a sartre könyvet, úgyhogy olvashatnék is, ha nem lennék ennyire dekoncentrált.

vasárnap hívott a peti, hogy akkor holnap, másnap háromnegyed hétkor már ott is voltam. nagyon hiányzott minden ott, meg mindenki. szupi volt. megismerhettem a balkettőt, remek egy hely, minden szerdán élőzenével, a szintis fiú elég ijesztő a krokodilbőr mintájú cipellőjében... teljesen illik a közeghez. a zenegépben mondjuk egész jó albumok vannak, ponyvaregény filmzene, doors best of, quimby, nirvana nevermind, és 30y diszkográfia. na ez azért meglepő volt, muszáj volt megörökíteni:

második nap megnéztük, ahogy kikapunk olaszországban a szerbektől, aztán a fiúk kitalálták, hogy menjünk uszodába. nálam nem volt fürdőruha, úgyhogy csodáltam az artúr, a márk és a peti felsőtesteit.

szerencsére ők hamar megunták, hogy a helyi csinos lánykákat nézegessék, úgyhogy elmentünk kajálni, aztán uci, aztán meglepő módon balkettő. az este végeredményeként megnyertem egy darts versenyt, twisteltünk a you can never tell-re, és végül a dani meg akart győzni az alapvető igazságról, miszerint "dugni kell!". másnap már majdnem hazaindultam, de aztán persze ottragadtam,kaptam reggelire ham and salamit, íme:

összeszedtük a manót és az annáját, kalandoztunk, én hisztis lettem persze, másfél óra séta után reunió, balkettő, kisebb dráma, haza. másnap ha maradtam volna.... de nem gondolunk a volnákra, mert felesleges. holnap kontrollra megyek pestre, annánál alszom, aztán megyünk pécsre, ördögkatlanra.

lassan írok a dunaújvárosi pár napról is ám, csak fel kell töltenem a képeket még. de ez a yearbook yourself nagyon mókás dolog.