csehov elmehet a fenébe

november tizennégy, szekszárd, negyvenzé. a medvék börtönben, a halak az ágyban.

(és már megint jön a fránya nosztalgia, de nem szabad, hogy hagyjam hatni. )

a másik, hogy van ez a játék, amnézia a címe, nagyon régi, nagyon csúnya, de iszonyatosan élvezem. emlékszem, hogy hetedikben a számítógépteremben mindig ezzel játszottam, persze elég hamar elakadtam, de már tudom, hogy a google a barátom, és segít a faq. szóval a mario ideje lejárt. most emlékezetkiesés van.

sumérkarácsony

beduin tükezoo muzsika, mikulások, karácsonyfa, égősor. szeretek játszani. kár, hogy egy évben csak kétszer van karácsony, és hogy kevesen játszanak velem (vagy épp nem a megfelelőek.) ó, és lehetséges, hogy klipszereplő leszek?

minden jó, hajó a vége

budapest, a38, eső, szél, a hajam még mindig göndör. berni villámlátogatás, esőben kávé, hajó, annaéva, nyomi, meg a többi ember. nagyon élveztem mindkettőt, az isten háta mögöttet talán egy kicsit jobban. hazafelé nem mókás kisruhában sétálni, de magamravetek. pécs vagy budapest, pécs vagy budapest, pécs vagy budapest? pécs.

történjen még. igénylem a benyomást.

plágiumnak érzem nagyon sok érzésem, mások érezték már előttem mindet. nincs jogom hozzájuk, ahogy senkinek se lenne. receptre kapott életek, kiváltom.

kurzív

szedett-vedett
jövet-menet
belebotlok.

nahát, hogy így itthon voltam egy hétig, ujjongva fogom végigülni a 4 órás vonatutat pécsig. meg szombat este quimby és egyéb kalandok. egyébként itthon azon kívül, hogy kiástunk pár virágot a földből síkvölgyön, meg rendbe szedtük a kertet, semmi se történt,  úgyhogy muszáj volt új filmekhez nyúlnom.

across the universe

tideland

twelve angry men

forrest gump

emellett persze voltam pesten is, egyrészt kabátvásár, másrészt annamóka. kicsit elszomorított, de semmi komoly. az msn része a hetemnek izgalmasabban telt. helyrebillenni látszik az önbizalmam, ez egész szuper, talán vége a szorongásos estéknek, mert már igazán untam. egy utolsó láblógatós nap még ma, aztán back to pécs.

most van itt a cinepécs filmfesztivál (régebben moveast) és volt egy rövidfilm verseny, amire neveztünk a petrával. 24 óra alatt kellett leforgatnunk egy max. 3 perces filmet, szombaton 10kor megkaptuk a témát és az 5 kötelező helyszínt hozzá. az egész nagyon mókás volt, iszonyatosan élveztem a tervezéstől kezdve a hogyan-szedjük-le-emberekről-a-ruháikat projektig, még a lépcsőházban is bekopogtunk egy nénihez, hogy van-e botja (a jelmezhez kellett). témának a cinepécs 2009-et adták meg, az öt kötelező helyszín a magasház, a tv torony, az uránia a dóm tér és egy előadás volt (a civil közösségek házában). az volt a koncepciónk, hogy két filmbuzi (egy lány és egy fiú) nézi otthon a kedvenc filmjét (ponyvaregény, mechanikus narancs) majd felöltöznek a kedvenc karakterüknek (mia wallace, alex) és elindulnak a városon át moziba. közben olyan dolgokat művelnek, amiket a karakterük is a filmben csinálhatna akár (drogoznak, tejet isznak, vandálkodnak, bemutatnak, felgyújtanak). a végén megérkeznek a mozihoz és együtt bemennek. ha majd feltöltődik youtube-ra, akkor felteszem ide is, nekem nagyon tetszik a végeredmény, és végül is ez az első filmünk. mondjuk a lúzerség itt is befigyelt, persze besötétedett, mire minden összejött, persze elkezdett esni az eső, az egyik szereplő helyett az utolsó percben kellett újat keresni, elaludtunk, kevesebb idő maradt vágni, blablabla....

leadtuk, a szervező hívott, hogy mindenképp menjünk az eredményhirdetésre, mert benne vagyunk a legjobb 4-5ben. majd kiugrik a szívem, pedig azt terveztem h a tegnapi nullalvás után, most lefekszem egy kicsit aludni. 7kor kezdődik az alagútnál, a legjobbat le is vetítik. nagyon izgimizgi.

update: harmadik hely víííííííííííííííííííííí :))))))))

update#2: itt. kult.fiction.

kult.fiction. from tothbarbi on Vimeo.

tudod, nem az a leggázabb, amikor vicceslúzer vagy, és legalább nevetnek rajtad a körülötted állók, mókás ez a lány.

táncolunk. táncolunk?

olyasmi szomorúság, mint télen volt. fél éve. több. de most még butaság is, mert mellette meg alapvető pozitívság, csak tudod, ez nem olyan (mint a frufrumosás...) elkezdtem írni az annáról, de tök méltatlan az egész, meg túlpörgöm. ha nem találkozol valakivel nagyon könnyen mitizálod. vagy ő tényleg mítosz? "elhibázott életem egy mcdonalds-ba igyekszik a körúton" - elég elcseszett. a hiába a hiányból vagy a hibából alakult ki?  vagy teljesen más etimológiája van? táncolunk. no de meddig? és igazából mit?

a zöldben azt hiszem már nem nagyon tudok jobban beégni, mint az elmúlt egy hónapban.

de legalább dextert nézek (hűűű), van petrám, van mazsim és van fanta bodza is. (ez olyan szép lánynév. bodza.)

+ eszek éjjel és pingvint. így ni:

effektív sok dolog történik effektív rövid idő alatt (soerii & poolek, zöldes esték, zagar, hs7) és mégse érzem azt, hogy változna valami. úgy néz ki, átkerültem egy újabb barázdába ugyanazon a lemezen, és így haladok egyre csak befelé. mindig adok esélyt, remélek, megnyílok, lelkesedem, és mindig elmúlik két pillanat alatt. illúziórombol minden egyes olyan este, amit így töltök. meguntam, elfáradtam bele. keressetek meg, akkor majd újra sercegek.

adj

király

katonát

nem

adok

akkor

szakítok

szakíts

ha

bírsz

be van dagadva a lábam, és nagyon csinos kis seb éktelenkedik rajta. de persze nem bánom, most olyan, mintha hős lennék, veszélyes ez a pécsi éjszaka. tegnap kiscsillag koncert volt a szent istván téren, vettem fel pár percnyi anyagot. mikor másodszorra is elindultunk utána zöldbe, egy pár betontömb jött szembe, muszáj volt tetrist játszani rajta. persze melléléptem, és leestem, így lett a seb. van egy menőbb változata is, miszerint harci kutyákat uszítottak rám, mert a hajamban levő masni gyűlöletkeltő szimbólum. ki tudja, mindenesetre fekete. a zöldből kidobtak minket, hazasétáltunk, dehát... ma meg valószínűleg elmegyünk győrbe mr2 turnézni. bár épp nem érzem az energiákat.

kevés olyan este van, mint a mai volt. feltűnően vidáman, remélve le, feltűnő közönnyel, szomorú csalódással, undorral fel. kicsit rosszat tesz sartre, de inkább a körülmények. és azt kell mondjam, nem szívesen néznék most szembe magammal.

olvastam a zöldben is, pedig körülöttem sokan, sokfélék, ilyen-olyan fonalakkal egymáshoz kötve (hozzám nem), nézhettem volna csupán ezt is. de boldog voltam. egészen a 214. oldalig. akkor állt oda a fotel mellé egy pár, a pasasnál póráz volt, kutyával a nyakán, a lányt csak egy szemüveg meg némi ruha hordta, meg hát a pasas, illetve ő csak akarta volna, a végeredményt nem tudom. csevegtek mindenféléről, én a sarokban, csak a seggüket láttam, és persze én akartam, hogy izoláljon valami, de ennyire fizikailag nagyon sértett. iszonyatosan szomorú helyzet volt, legszívesebben megöleltem volna magam, egy olyan nincs-semmi-baj-tudod-minden-jobb-lesz-egyszer mosollyal, dehát nem volt dráma, csak két segg. senkit nem érdekeltem, senki nem foglalkozott velem, senki nem látott. felesleges voltam. egy fiú odajött és rámordított, hogy minek olvasok, igyak inkább, az legalább látszik rajtam. volt, akit szemmel láthatóan vonzott ez a kurva intellektuális póz, és fel akart szedni (jajjszegény), meg volt, aki vigasztalni akart. volt, akit nekem kellett volna vigasztalnom. nem akartam semmi kötelességet, szerepet, helyzetet, csak olvasni. de nem lehetett, persze, a kutyás segg miatt.

mennyire gyűlöllek titeket.

"vajon hogyan lehetséges ez, hogy a világ létezik - és nem a semmi."

és akkor szép lassan minden reményem hazatántorgott, vbk-k és felesek után, homályosan. elindultam utánuk, de nem találtam meg egyiket se hazafelé, csak pár gimnazista lány verekedett a zsolnay szobornál. layne meg énekelte, hogy no excuses (a lányoknak, a részegeknek, az elkurvuló zenekarának meg nekem) és aztán levette a napszemüvegét.

hétvégére redőny lehúz.

volt sok minden, amikről inkább semmit, épp nem volt kedvem. rakparty 30y, jazzékiel gödör, dunaújváros csík zenekar. de nem fontos egyik sem. most végre pécsen vagyok már, tegnap bekezdtük a félévet a petivel: zöld és szenes. igaz, hogy fél nyolckor már a zöldben ültünk, de amikor 2.45-kor sétáltunk haza, akkor néztem egy nagyot, hogy ki lopta el az időt. a hétvégén elvileg pakolni segítünk, meccset nézünk, erik sumo-ra megyünk, megnézzük a becstelen brigantykat, eszünk gyrost, és szerzünk dobozformájú mcpoharat, mert az elengedhetetlen a boldogsághoz, ugyebár.

emellett audio élmény (wilco), és könnyes-szentimentális audiovizuál (once):

jó itt pécsen. nagyon. meleg van, alig hallok a vásárcsarnok zajától, vannak felhők, jövőhéten lesz sok tükezoo (meg goulasch exotica víí), itt a peti, hétfőn megjön agika is, a mizsimazsit ma összevadásszuk, a balázskával tegnap már villámtalálkoztunk. messze azoktól a zűrzavaroktól, amik tönkrecseszték ezt a nyarat. nyugalom, béke, kiegyensúlyozottság.

nagyon jót tett a barbinak, hogy kiment szigetre. nem csak a zenei élmények miatt, hanem amúgy is. jó volt a márkkal, nem is utáltuk egymást, olyan, mint régen, szupi. editors közben értünk ki, iszonyatosan tetszett, még ha nem is ian curtis a fiú, de megidézésben igen jók.

aztán találkoztunk itt is-ott is mindenfelé emberekkel, petruval, violával, cefivel, émivel, ákossal, dórival (a gyulával nem. ójajj.). berángattam a márkot klaxonsra, és nem tudom azért-e, mert amúgy is jól érezte már eléggé magát, vagy tényleg tetszett neki, de nem láttam rajta, hogy nagyon szenvedett tőle. az atlantis to interzone-nal kezdtek, az egyik kedvenc amúgy is, úgyhogy már vííí. aztán elszállt egy gitár, de pillanatok alatt kiküszöbölték a problémát. a magick közben jó egy percre megmerevedtek, lehet, hogy színpadias fogás, de bejött, nagyon felpörgött a közönség. a manic street preacherst nem vártuk meg, kalandoztunk helyette, vettem egy nirvana-s meg egy rhcp-s fülbevalót, igazán gyönyörűek, meg persze baromi menő.

aztán jött az ákos, és mondta kedvesen, hogy hozzá berakhatjuk a cuccainkat, úgyhogy bepakoltunk a sátrába, vettünk inni, és bevetettük magunkat előre placebora. nagyonkábé 5 sor volt előttünk, max. 7, mikor hogy. dehát víííííí, nagyon-nagyon. persze tömegfóbia befigyel, azért nem szeretem ha ennyi ember vesz ennyire körül, hozzádérnek, érzed a szagukat, meg a háegyenegy is para, najó igazából semmi hiszti, iszonyatjó volt az egész. stefan szerelem, még akkor is ha meleg a fiú (vagy épp azért?).  remélem a koncert előtt lopott képeink (liviust a márknak, kisstibit, frenket és nagydávidot nekem) még élnek valamennyire, bár a márknál felejtettem őket. az új dobos fiú meg húúú, igazán látványosan és mellette meg zseniálisan is dobol. na, úgyhogy szipi volt meg szupi. 

 átmentünk la fura dels baus-ra, nagyon sokan voltak, de épp elértük. látvány meg minden, de nagyon fáradt voltam már akkor, úgyhogy fűbe le, előttünk egy fiúnak épp sikerült egy lányt, még beszélgettünk ott kicsit, aztán haza nagy hévvel. lúzerkedés, blahán szőlő (160 forintot kellett fizetnem, adtam a bácsinak 500-at, visszakaptam 840-et. hahaha. mindenkinek későn volt...vagy túl korán...) elbusz a kelenföldig, itthon, alvás, még alvás.

 az azért fura, amikor már a nagyszínpad előtt szétdobált műanyag sörösdobozok helyére restaurant city-s szemeteket látok, és elképzelem ahogy felveszem őket, és azok pénzzé válnak....

szóval most minden oké, nem szenvedek, ami baj van, az nem érdekel, inkább olvasok meg alszom meg net meg tényleg csak a terelés. a feledés adta terelés. most kicsit beleolvadok, meg oldódok és akkor hátha kezdhetem az új évet tiszta lappal. már úgyis mindjárt órafelvétel, és akkor figyelni kell, meg feladat, és az leköt. ja, tegnap rájöttem, hogy tényleg jobb lenne, ha gépek lennénk. ez persze a cyborg vagyok, amúgy minden oké-nak is betudható, meg annak is, hogy mennyivel egyszerűbb lenne minden. és most utazom faremidoba.

bohóckodom itthon, ahelyett, hogy arra gondolnék, máshol, mások éppen mit csinálnak. féltékeny vagyok, gyenge vagyok, láthatatlan vagyok, második vagyok, és inkább csendben vagyok. attól, hogy mindenki azt mondja, ostobaságot érzel, attól még azt érzed. ahhoz, hogy ki tudjak ebből lépni, történnie kell, csak velem kell történnie.

tegnap láttam égni egy kukát, ha erősen hunyorítottam, égett a fa is mellette. csipkebokor-effekt, de nem látok bele semmit.

még egy, nosztalgikusan, ahogy pár huligán átszalad:

kedden kezdődött minden, hatkor keltem, mentünk anyával pestre epilepsziabácsihoz kontrollra. egész gyorsan (háromnegyed kilencre) végeztünk is, úgyhogy idejekorán felkeltettem annát, kalandoztunk a westendben, megnéztük másodjára a hp-t, nevettünk sokat a részeg harryn, utáltak az emberek. utána délutáni észosztás fórumon (-addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. - a korsónak nincs is lába. - te milyen ostoba vagy!) aztán a lány megmutatta a ponyvaregényt, ami egy hely budán, és iszonyatosan hangulatos. utána párperckrumpliztunk, majd találkoztunk a bolonddal, beültünk az instanba, és beszélgettünk sokat.

másnap 9.10kor indult a buszom pécsre, anna később jött és ic-vel, dunaújvárosban felszedtem a petit, nagy nehezen lejutottunk pécsre, már nagyon szenvedtem a végén. az aznapi quimby-t leszavaztuk, úgyhogy inkább beültünk a zöldbe. elég mókás volt, effektív nekünk nyitottak ki, mi voltunk az első vendégek... ez azért már elég gáz. közben láttuk a sasát kiintegetni egy elsuhanó autóból, pár perc múlva már hívta a petit, hogy akkor beül hozzánk egy sörre. na ebből az lett, hogy fél kettő felé sikerült hazaindulnunk. beszélgettem sokat a zsoltival, anna pedig hallgathatta, ahogy a sasa és a peti a vad fruttikról vitatkoznak. kevás embert ismerek, akinek ennyi türelme van, mint a sasának egyébként, az elmúlt időben nagyon megszerettem.

harmadik napon elmentünk kínaizni, láttuk a nórit meg a juccot az ablakból, összeszedtük a márkot a buszvégen, aztán épp akkorra ért be a leila és a nóri is, úgyhogy lassan teljes volt a létszám, még jött a bububaba, és akkor elindultunk. a vasútállomáson még megtaláltuk a virut, az alízt és a nórit is, teljes osztálykirándulás hangulatban, kisvasút érzettel döcögtünk ki villányba. a nagyharsányi szoborparkig sétálva majd stoppolva jutottunk el, közben persze heeeeeeeeeeeeeeeeeecttttttttttttttooooooooooooooooooor!! nagyon szép koncerthelyszín volt ez a szoborpark, este főleg, amikor mindenféle színnel világították meg a sziklákat. a koncert előtti beszélgetés elég gyatrára sikerült, akkor is felfogtuk volna, hogy nem tud sokat a zenekarról a kérdező, ha nem hangsúlyozza ki hatvanhatszor... a szentimentálé önmagában nagyon jó volt, felvettem az egészet, viszonylag jó a minősége is, ahhoz képest, hogy kézi kamera. hazafelé a zsolti vitt minket haza (annátnóritengem) a többiek maradtak, elvileg lajkó félixre, gyakorlatilag csak azért, hogy a kockában kössenek ki. mi még aznap is beültünk egy minimális időre zöldbe, de viszonylag gyorsan haza is indultunk. a peti útközben hívott, hogy merre vagyunk, mert ő itthon, és mi meg már mióta eljöttünk harsányból, és akkor most mivan. mondtuk neki hogy jöjjön a kebaposhoz, ettünk, majd haza. leila és nóri az 1-es busszal keveredtek haza, szegények, nagyon otthagyták őket a bubuék.

másnap jött a főbérlő, mentünk flekkenbe enni, kibuszoztunk nagyharsányba, átsétáltunk a derékig érő fűben valami mezőn, hogy ne kelljen fizetnünk a jegyért. anonym project nagyon nagyon jó volt, a 30y-t kevésbé éreztem most. aztán amikor a zoli bemondta, hogy elhunyt cseh tamás, és a tüzet raktam után mégis visszajöttek, eljátszani a szenest, akkor nekem is eltört a mécses. nagyon sokfélét éreztem aznap, úgyhogy haza is mentem rögtön koncert után nóriékkal busszal. 

másnap mindenki eltünedezett fokozatosan, még reggel kivittem a bubcit uránba, ő ment a kisbusszal miskolcra. a beával jöttem hazafelé, jó volt látni picit, pécsi a barátja, nála volt lent. most csak fekszem, és netezek, másra nem vagyok képes. ja, meghozta a postás a sartre könyvet, úgyhogy olvashatnék is, ha nem lennék ennyire dekoncentrált.

vasárnap hívott a peti, hogy akkor holnap, másnap háromnegyed hétkor már ott is voltam. nagyon hiányzott minden ott, meg mindenki. szupi volt. megismerhettem a balkettőt, remek egy hely, minden szerdán élőzenével, a szintis fiú elég ijesztő a krokodilbőr mintájú cipellőjében... teljesen illik a közeghez. a zenegépben mondjuk egész jó albumok vannak, ponyvaregény filmzene, doors best of, quimby, nirvana nevermind, és 30y diszkográfia. na ez azért meglepő volt, muszáj volt megörökíteni:

második nap megnéztük, ahogy kikapunk olaszországban a szerbektől, aztán a fiúk kitalálták, hogy menjünk uszodába. nálam nem volt fürdőruha, úgyhogy csodáltam az artúr, a márk és a peti felsőtesteit.

szerencsére ők hamar megunták, hogy a helyi csinos lánykákat nézegessék, úgyhogy elmentünk kajálni, aztán uci, aztán meglepő módon balkettő. az este végeredményeként megnyertem egy darts versenyt, twisteltünk a you can never tell-re, és végül a dani meg akart győzni az alapvető igazságról, miszerint "dugni kell!". másnap már majdnem hazaindultam, de aztán persze ottragadtam,kaptam reggelire ham and salamit, íme:

összeszedtük a manót és az annáját, kalandoztunk, én hisztis lettem persze, másfél óra séta után reunió, balkettő, kisebb dráma, haza. másnap ha maradtam volna.... de nem gondolunk a volnákra, mert felesleges. holnap kontrollra megyek pestre, annánál alszom, aztán megyünk pécsre, ördögkatlanra.

lassan írok a dunaújvárosi pár napról is ám, csak fel kell töltenem a képeket még. de ez a yearbook yourself nagyon mókás dolog.

- You're a monster, Zorg.

- I know.

vettem anyukámnak pilinszkyt, aztán beálltam a sorba a mozi előtt. kicsit feszengtem az elején, de rettentően élveztem, hogy ilyen lélektelenség, meg popcorn szag. a filmben egyedül a malfoy szál tetszett meg alan rickman, a szinkron viszont iszonyú. azért őt elfogadnám:

másnap harmincipszilon, anna, sok más ember, egy fogadás amit elbuktunk, olyankor, elrobog, papírsárkány. viszonylag gyorsan leléptünk végülis hárman, a bolonddal kiegészülve. az este folyamán még egy cefi, egy gábor, a gödör, sok séta, opera, rakpart, éjszakai, és hajnali jogging a moszkváról a délibe, hogy elérjük az elsőt. ma a 16.15-tel megyek dunaújvárosba, nagyon hiányzik a peti. (:

már amikor elindultunk a lillával pécsről, akkor figyelnem kellett volna a jelekre. nem vettem be megint két napja a gyógyszerem, nagyon meleg volt, a vonaton persze semmi klíma, mert minek is az egy ic-re (aztán előrementünk az első osztályra, ott már volt). kaptunk a gábortól kulcsot, gyorsan lepakoltunk, és elmentünk kaját keresni. a blaha aluljáróban van egy friss king, adtak nekünk rossz kávét és még rosszabb pogácsát, amit fent a buszmegálló meghitt környezetében el is fogyasztottunk. hárman jöttek oda, köptek, kérdeztek, beszóltak, de a cefi megmenekített az utolsótól. ezt még ott fotóztam:

aztán követve a feketeruhásokat megtaláltuk a syma bejáratát, és mire kiálltuk a sort a sörért/ásványvízért, már vége is volt az alec empire-nek (nem lesz a kedvencem úgy hiszem..) már akkor fájt a fejem, de gondoltam ha levegőzünk még egy kicsit, akkor el fog múlni. a lilla amúgy is cigizett még egyet. aztán bementünk csodálkoztunk a fura összetételű közönségen, aztán víííí elkezdődött. az első öt számot bírtam ki (stroboszkóp szinte végig, meleg, levegőtlenség), aztán kimentem, hánytam. visszamentem, pont something i can never have, utána újra hánytam, nem kockáztattam meg, hogy visszamenjek, úgyhogy leültem kint. a biztonságiak persze azt hitték hogy részeg vagyok, kaptam a "neigyonakinembírja"- beszólásokat, a szomszédos szabadtéri színpadon meg a neoton musical ment.... felemelő volt nin helyett azt hallgatni. a végén haza, otthon is hánytam még, most már jó. szegény lilla, jól kifogta velem. tuti nem jön egy ilyen sügérmancival többet koncertre...

nem lettek jók a képek sem, de ez mondjuk tetszik:

vagy megtalálni, de otthagyni, fel se venni:

cipeldhelyettem.blogspot.com

lányos, meghívásos, kibeszélős.

szerdán olyannyira nem volt kedvem elindulni pestre, meg egyáltalán az emberekhez, hogy most akkor koncert, meg csevegő üzemmód, szóval eléggé iszonyodtam már előre. ehhez képest nem is volt olyan rossz, bár ennek semmi köze a hajóhoz, vagy a jazzékielhez. koncert után kiültünk a pesti oldalon egy stégre, majd a csikesszel ötig beszélgettem. hazavonci, aludtam öt órát, aztán irány veszprém. annapetimanóferimeglepetésfiú. (eléggé meglepődtem... furaság.)

jazzékiel sokkal jobb mint előző nap, bár így a fanfare-ról sikeresen lemaradtunk, de holnap vagy vasárnap úgyis visszamegyek, majd akkor. kalandoztunk még a várban, bemásztunk mindenféle kapukon, zavartak ki rendőrök templomkertből, ültünk a bárkában, ültünk máshol, a peti lefekszemazútközepén-, elrohanokafenébe-, belevetemmagamatüskésbokorba-állapotban volt, úgyhogy nem unatkoztunk. pupák.

végülis 5.50kor indult egy buszom, valami lelkisérült, randirakészülő fiú a full üres buszon persze pont mellém ül, és elkezd hozzám beszélni, amikor a kommunikációs készségem a béka feneke alatt leledzik. hogy mit vigyen a csajnak ajándékba? hát ne egy tarajossült. basztikuli... meg hogy most tépett be először, és milyen durva. hátbébi, gratulálok.

bónusznap: kialudtuk a rockmaratont, néztünk yu-gi-oht relaxként (vagy agyleépítésként..) végre ettünk normálisan, nem tudom mi lehetett a gyomrommal, aztán miután facebookon összevadásztam a lillát, este beültünk zöldbe. annyira jó, hogy van nekem egy ilyen lány, mint az anna. mert 3 nap után sem unom, tudunk normálisan beszélgetni, tudunk ostobák lenni, tudunk még újat mondani a másiknak. 10-től kb fél egyig ültünk ott, aztán elindultunk haza, mert azért elég off hétvége volt, dehát a lilla hívott, úgyhogy ha egy ilyen szép lány kéri, még szép, hogy visszamész. végülis 3 felé értünk haza, még mókáztunk egy csöppet, aztán ágybaparancsoltuk magunk.